A bizonytalanság néma sikolya,
-torkomban szakadt hang-
szememben rekedt könnyek hada,
összetört szívek halk sóhaja-
a kétség ködös-közös erdejébe csalogatnak.
Tüske a kézben, törött gally roppan
tiltott területre tévedt lábam alatt.
Zarándoklunk egymást keresve
egymástól egyre messzebbre keveredve....
De melyik virág mondja majd meg nekem,
hogy szeretsz-e engem, vagy sem?
Keresheted a választ földön, égen,
a fák levelében, a levegő színében,
a víz ízében, a madár reptében.
De hol megleled, saját lelked lesz az,
szemének tükrében, óvó kezét fogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése