2007. szeptember 30., vasárnap

Kéziszótár Nőkhöz- Használati utasítás

Tisztelt felhasználó!
A 'NŐ' nevű, tökéletlen, ám típusában egyedülálló szoftverhez a következő rendszerkövetelmények kell megfelelnie a problémamentes párkapcsolat-futtatás érdekében:
  • Bármely random napszakban (éjjel 2-kor, Word of Warcraftozás közben vagy a focimeccs közepén is) biztosítani őt a feltétlen szeretetünkről.
  • Őszintén örülni a My Girlfriend Loves Me feliratú pólónak, amit annak viselésével kell bizonyítani. Rendszeresen.
  • A vele együtt a lakásba költöző cukiságok hada felé tetszésünket kinyilvánítani, sőt, szükségszerűnek tartani őket.
  • Megköszönni, hogy rendet tett a számítógépasztalon, és szortírozta a felesleges dolgokat.
  • Szívből utálni a rovarokat. Hagyni hogy megnyugtasson, ha felzaklat egy (és figyelmen kívül hagyni a saját sikítását).
  • Alapigazságnak tartani, hogy a szépség belülről fakad, ugyanakkor biztosítani arról, hogy ő erre -természetesen- nem szorul rá.
  • Sírni a romantikus filmeken. Vagy hagyni, hogy zsepinek használja az inggalérunkat.
  • A 'más nő' szót törölni, vagy negatív jelzőkkel állandósítani a szótárban.
  • Kiakadni amiért a legjobb barátnő mocskos disznó pasija megcsalta, és felajánlani neki a vendégszobát.
  • Felhívni a figyelmét a modellek és színésznők hiányosságaira.

2007. szeptember 19., szerda

Little moments of life

That was a usual wednesday afternoon; i've just finished my extra maths lesson. I was proud of myself, the teacher exalted me cause of my illustration (she told that i should illustrate books in the future- kind, but exaggerated). I went down the street, but in my mind i was far away, somewhere about my expected friday's date. During i was being deep in thought, i realized i am in front of our house. I opened the front door, and one second later my dog, Abigail, my rabbit, Rambo and Smelly, the cat ran to welcome me. I fondle all of them (i was touched, that they are seemed so happy that i got home). As i walked by the side of the house, i could glance into the house through the window. The light was on, my father and my little brother sat by the table. They were painting, my father showed him how to hold the paintbrush. It was so nice that nearly arty. I got into the house smelting something sweet. That was unusual, my mother is not that cake-baker type you know. I smiled in myself, thinking at first nowadays, i really dont have any reason to complain.

2007. szeptember 16., vasárnap

Hogyishívják-féle gondolatpötty



Összehasonlítani a szerelmet és a barátságot olyan, mint eldönteni, hogy vízre vagy levegőre van-e jobban szükséged.

2007. szeptember 13., csütörtök

Az ötödik hónap emlékére


Az ember életében rengeteg dologért kell megküzdenie. De vajon azért küzdünk, hogy egy törékeny percig megkaphassuk, amire vágytunk, vagy magában a küzdésben leljük-e örömünk? A legtipikusabb példa erre a szerelem. Ez a harctér csupa lemondásból áll, az ellentmondások egymást eltűrővé tételéből, kompromisszumokból. Talán pontosan ez az. Ez az, ami értelmet, szépséget és tartalmat ad a kapcsolatnak.
Írom ezt én, aki három és fél vámpírkönyvet olvastam ki a kedvencei közül, és mondhatná Ő, aki hang nélkül tűri a romantikus vígjátékokat még a viaszolt hajú Orli szereplésével is. Bizony, egy kapcsolat sokkal több borotválkozással, és még annál is kevesebb szemüvegviseléssel jár.
A másikért tesszük? Hisz ha szeret, akkor úgy, ahogy vagy. Mégis, az a kis elégedett mosoly a szája sarkában megéri azt az utat, ami hozzá vezet.


2007. szeptember 5., szerda

A piros szemű elefánt esete


-Miért piros az elefánt szeme?
-Na, miért?
-Hogy el tudjon bújni a cseresznyefán!
És láttál már cseresznyefán elefántot?
-Nem...
-Na látod, sikerült neki! [lol]

A permutáció, variáció és kombináció közti különbségek fejtegetése után ennyi telik tőlem. Szerintem direkt vicces.

2007. szeptember 4., kedd

Retro évnyitó a régi lelkesedés jegyében



Az ESZI kedves (többnyire kényszerből) visszatérő diákjainak rendhagyó retro évnyitóban volt része. Szerintem vicces volt, kis „tanárnéni-tábla-kréta, matekfüzet-számtanpélda” hangulatú ált sulis nosztalgia. Lehet, hogy direkt a kisdiák-lelkesedést akarták mesterséges inplantátumként beültetni, hát akkor nem jött össze... azokat az arckifejezéseket előbb írnám a kezdődő depresszió számlájára. Így az első napos magassarkú-lábfeltörés meg az órarend külalakja után én sem érzem magam sokkal különbül. És akkor csodálkoznak, ha szegény gyerek emos lesz! XD *

*a szerző semmiféle sorsközösséget nem vállal az emo irányzat képviselőivel, a kijelentése az irónia tárgyát képezi.

2007. szeptember 2., vasárnap

A PArtos kiskölöknap, avagy a fahal-horgászat


Ahogy tavaly is, kedves barátosném és én bonyolítottuk le a hőn szeretett atomerőmű családi napjának legnépszerűbb gyerekprogramját, a horgászatot. A kihívás abban rejlett, hogy egy atommagot reprezentáló szökőkútba (érdekes, ebben a városban csak ilyen van?) telepített fahalakat kellett kihorgászni a mellékelt fa-damil-fémhorog felépítésű pecabottal. Nem sokat üldögéltünk, az tény, de azért jövőre se bánnánk, ha ott feszíthetnénk a partos pólónkban az ingyen céges cuccok ünnepén. Amennyiben ez bekövetkezik, hadd hívjam fel néhány kedves résztvevő figyelmét a következőkre:

1. Ha a horgászatért járó kiadható ajándékok száma 1, akkor hiába hoznak oda 5, 13, 32 vagy 354 halat, ugyanaz az egy céges csecsebecse jár érte.

2. Ha elfogyott a bevásárlókocsi-érmés kulcstartó, a vadkörte ízű nyalóka vagy a kis piros szívecske, akkor az nem azért van, mert mi zsebre raktuk (vagy csak párat... :D), vagy lusták vagyunk elmenni a raktárig.

3. Ha összecsomóznak vagy negyven pecabot-damilt, lesznek szívesek kibogozni! :D


Igaz, nem sokat profitálunk a dologból (okéoké, én elhoztam három selejt fahalat a tesóknak), de megérte szerintem. Mindenesetre jövőre magnószalagra veszem, hogy „Nahát de ügyes voltál, válassz valamit nyugodtan!”.