"Csak" egy titkárnő

A középiskolás menedzser-asszisztens szakosok zöme méltatlankodva hurrogja le a "titkárnő" megszólítást. Joggal, teszem hozzá. Nem azért, mert a titkárnői munka szégyen, alacsony rendű vagy nemkívánatos lenne. Itt a hangsúlyon van a lényeg: ahogyan beszélnek róla. Mert amíg a közgazdász, az informatikus diplomás, jónehéz munka, amihez sok-sok ész kell, addig a közvélemény titkárnőjének hivatása miniszoknya-hordásból, pasziánszozásból, kávéfőzésből áll, amit a billentyűzeten percenként maximum öt-hatszor megkoppanó műkörmök zaja fémjelez.
A "csak egy titkárnő" felfogás egy különösen rossz elfajzása, mikor egy csinosabb nőről (ne adj Isten, ha még szőke is) rosszmájúan azt feltételezik, hogy bérét a főnöknek tett egyéb szolgáltatásokkal egészíti ki.
A maradi felfogás persze sokkal nagyobb károkat is okozhat, főként ha előítéletekről van szó, de tegyünk egy lépést egymás elfogadása felé, és próbáljuk elismerni mások értékeit. A mai titkárnő a főnök jobb (és néha bal) keze, beosztja az időjét, tárgyalásokat, találkozókat szervez a sikeres munkához, kapcsolatot tart a megfelelő emberekkel, több idegen nyelvet is ismer. Számítógépekhez nem csak lehet, hanem kötelező értenie, hiszen a táblázatokat, ütemterveket, számításokat is ezen végzi, vakon gépelő képesítéssel. Nem beszélve arról, hogy ma már az is ritkaságszámba megy, ha valaki tisztában van a viselkedés alapszabályaival. Talán nem tűnik olyan nagystílű munkának, mint egy mérnök, orvos, közgazdász karrierje, de vegyük tudomásul, hogy bizony, hogy a jó értelemben vett titkárnők nélkül nem létezhetne egy nagyvállalat és intézet sem. A társadalom tagjai is piramis-elemként építkeznek egymásra: az alappillérek biztosítják, hogy feljebb kerülhessen az, aki arra érdemes.

Little english love story

At a shiny-chilly april afternoon, a gauche couple sitting in a bank next to the church. They were on the third date. Smiling, laughing, something elusive vibrancy were between them. The girl looked the boy, thinking how cute is he with his medium-length brown hair and with those elfin eyes. He was serious at the same time, wearing his black leather jacket, looking straight in her eyes.

- so well... what do you think I am of use for? - she continued the talking.
-You are someone to talking, laughing with, just someone to feel happy with.
-No else? - she lapsed into a smile.
-What are you thinkin of?
-Well, should I say or should I show?
-Show me, girl.
And they kissed.

Köszönet egy régi barátnak

Aki a Harry Pottert nem szereti, az.... ne olvasson tovább ;)

Régi ismerősként üdvözöltem újra a bizsergető, izgalmas világot, aminek kapuja nyomban kitárult előttem, amint a kezembe vettem a könyvet (és meg sem kellett kopogtatnom balról a hetedik téglát). A régi viszontlátás távolságát hamar feledtette a történet, és tüstént újra a három jó barát mellett éreztem magam, mintha az események folyamába nem csúszott volna be >egy pár éves technikai szünet<. Újra ugyanaz a 11 éves önmagam lettem, aki gyermeki rajongással falta a sorokat. [Egy jó kis pálfordulás után: a mamámtól kapott első részt azonnal "A bölcsek könyvé"-nek olvastam, és nagy életizgazságokat felsorakoztató olvasmány hitében fanyalogva tettem félre. Szerencsére győzött a kíváncsiság :)]. Még azelőtt a szívembe zártam Harryt, mielőtt széleskörben népszerű lett volna [akkor is a barátja voltam, mikor még nem volt A Kiválasztott! =)]. Ahogy olyan sokat mások, megteremtettem az én saját Harrymet, és akármilyen nevetséges, tőle "vén 17 éves fejjel" sem vagyok hajlandó megválni. Nem csak olvasni szerettem meg, de neki köszönhetem azt is, hogy fogalmazni tudok, amihez megvan a [nemcsak varázsszavakból álló] szókincsem is. A rengeteg másféle olvasmány, ami utána következett, meghatározó volt a felnövekvő Hogyishívjáknak. Persze kérdhetitek, hogy ezt a sok jót miért pont Harrynek tulajdonítom. Hát, a Micimackót leszámítva ő volt az első könyvem [máig az egyetlen, amit 13x olvastam]. Ha nem Harryvel, hát talán mással elkezdtem volna olvasni, hisz rajta kívül ma is sok kedvencem van. De mostmár... sosem fogom megtudni, hogy mi lett volna, és így boldogan neki tulajdonítok minden érdemet, amit lehet. A jó pár órás-napos élménymegosztás során pedig szorosabbra fűzödött egy olyan életre szóló barátság, aminek viszont sosem lesz "utolsó része". Mit is mondhatnék? Kösz, Harry!

A Kiábrándultsághoz

Te meg mit állsz itt? Ne bámulj már! Azt hiszed, hatalmad van felettem? A megjelenésedre be kéne hódolnom előtted? Előtted, akit örök reménykedő, örök kétkedő magam teremtetett?
Hát tudd meg, hogy erre nem parancsol, nem kötelez semmi. Akkor sem, ha igazad van, és az áhított ajándék mégsem olyan szép, mint amilyennek a csomagolópapír mögött láttam. Hát csalódok! Száz csalódás árán lesz csak őszinte az öröm, mikor megkapom, amire vártam. Hiába közelítesz, tudom én, mit akarsz. Ne is próbálkozz a szánalmas érveiddel, a negédes, bizalmaskodó szavaiddal, hogy "hisz úgyis sejtetted..." Ha sejtettem volna, ha engedtem volna a józanságnak burkolt kishitű érveknek, hát meg se születtél volna! Ha nem reméltem volna, most nem lennél itt, nem állnál kéretlenül a székem mellett, nem bámulnál rám sóvárogva... Saját elfajzott teremtményem vagy, ismerlek. Egyre közelebb és közelebb férkőznél, befurakodnál a bőröm alá, s lassan gyermekké tennéd, aki tápláló anyád volt. De vége immár a hatalmadnak, süket már a fülem a csábító szavadra, ami puha önsajnálattal kipárnázott útra hív... Fivéreddel, az Öncsalással együtt kitagadlak téged, lábnyomaid pedig az egyszerű hit fogja felsózni. Búcsút intek tőled könny nélkül, mostoha fiam.

Álmodni és változtatni

Megfontolt, kiegyensúlyozott élet, kedves barátok, harmonikus párkapcsolat. Úgy érzed, elégedett vagy az életeddel, hiszen mi mást kérhetnél? Egészség, sikerek, barátok, hát kell-e ennél több? Aztán hirtelen felébredsz, és rémülten próbálod eloszlatni az álmod széthulló foszlányait. Sikerülhet; de az a fura bizsergés, az az érzés...! Akármilyen abszurd is volt, jó érzéssel töltött el... Egész közönség előtt táncoltál, és élvezted! Te, aki olyan visszafogott vagy! A tengerben fürödtél, és csak kacér pillantásodat viselted. Egy idegen karjaiban hevertél...
Azt hiszed (reméled?), hogy csak egy buta álom volt, és az ébredéssel pont kerül ezen ijesztő történet végére, de valójában ez csak az előszó volt. Mert ami eddig a tudatalattid legmélyebb zugaiban bújt anélkül, hogy észrevetted volna, most hirtelen előkerült, és beférkőzött a nagyon is tudatos gondolataid közé. De nincs egyedül: odafurakodott mellé hívatlanul, halkan az elégedetlenség, és elhintette magvait. Az eddigi csendes, zavartalan életedbe diszharmóniát sodort a lázadás, a különbözés, a kitűnés, a szokatlanság izgató és ijesztő keveréke. Mit teszel most? Néhány napig csillog a szemed a változás hevétől, aztán lassan bölcsen visszaszállsz "a realitás talajára". Kéretlenül hagytad el, és a jó döntés tudatában megnyugodva, de kesernyés szájízzel térsz rá vissza. Talán néhány nap, hét múlva már nem fogsz rá emlékezni, talán a mi lett volna, ha? örök bélyeget nyom a korábbi szeretett elégedettségedre.
De lehet, hogy nem hagy többé nyugodni a gondolat. Furdal majd a lelkiismeret: vajon felrúgd a boldogság jól bevált receptjét egyetlen álom miatt? Gyötrő a kétség, vajon van-e értelme az álomnak, vagy csak a fáradt elme pihentette magát egy régi, elfeledett gondolatfoszlány szélesvásznú változatával. Vagy néhány kérdésre nem találhat megoldást a tudatos átgondolás, csak a lecsupaszított spontaneitás? Tépelődsz, remélsz, érzelmek hullámait éled át, de döntesz és lépsz. Több leszel egy élménnyel, legyen az rossz vagy jó tapasztalás. De mindenképpen meglesz az érzés, hogy legalább megpróbáltad. Az esély, hogy beválik? Csekélyebb, mint hinnéd. De ezen az elven tönkrement volna a Magyar Szerencsejáték Zrt., nem lennének feltalálók, a Holdon se járt volna még senki, a Guiness Rekordok könyve pedig 10 oldalra redukálódott volna.
Mikor a kisgyerek felnőve tudatára ébred, felismeri az események mögötti mozgatórugókat, csalódnia kell a felnőttéletben - el is vesztheti a hitét az álmokban. Annál hosszabb a visszafelé vezető út: hiszünk, hogy álmodhassunk és álmodunk, hogy hitünk legyen.

Álmodni és különbözni

Szeretek ablak mellett ülni. Egy unalmasabb órán el-elmerengeni az utca látványán, mindenféle szórakoztató történetekkel és tulajdonságokkal felruházni az óvatlan járókelőket - olyasmi ez, amitől egy tanár sem tud megfosztani. És van, aki nem is akar. A befejezett feladatlap fölött ücsörögve épp kedvenc házimozimat vetítettem magam elé az ablakon kibámulva - és visszafordulva elkaptam a tanárnő elrévedt tekintetét. Cinkosan rámnézett, aztán ki-ki visszatért a maga gondolataihoz.
Újra és újra rácsodálkozom, hogyha van is köztünk egy asztal, a tanár is ember, márpedig akarva-akaratlanul, ébren vagy tudat alatt - minden ember álmodik. Vajon miről álmodik a portás? A takarítónő? A szomszéd bácsi, aki nem átall minden másnap alávetni a "hogy megnőttél, rég láttalak" kezdetű arcszorongatásnak. Miről álmodik az a fekete ruhás, fekete hajú, nagyszemű lány a dohányzónál? Egyáltalán, azt sem tudom, hogy a mellettem ülő milyen ábrándokat dédelget. Nem arról van szó, hogy nem ismerem, de a titkos vágyakhoz mindenkinek joga van. Alapvetően minden ember hasonló és minden ember különböző - hasonlóak vagyunk, mert álmodunk, különbözőek, mert másról álmodunk.

Ha igaz volna - filmajánlás originally from hogyishívják

Ha az ember fia lakást bérel, benne van a pakliban, hogy a lakásban rábukkan az előző gazda néhány ottfelejtett holmijára - egy fél pár elnyűtt cipőre vagy régi kacatokra. Az már ritkább eset, ha a lakásban magát az előző tulajt találjuk, aki mellesleg váltig állítja, hogy még ott él.

A fiatal David (Mark Ruffalo) biztos benne, hogy fatális tévedés áldozata lett. Amikor azonban utánajár a dolgoknak, kiderül, hogy a lakás tulaját baleset érte, és hónapok óta üresen állnak a szobák. De akkor ki ez az idegesítően pedáns, váratlanul fel-fel bukkanó fiatal nő, aki saját maga döbbenetére gond nélkül belesétál nem csak David életébe, de a falakba is? Bár David buzgón próbál megszabadulni kéretlen lakótársától, élcelődéseik lassan mélyebb érzelmekbe fordulnak... Vajon van esélye egy kapcsolatnak különböző dimenziók között? Vagy Elizabeth nagyon is az élők sorába tartozik? Humoros, romantikus, eltalát vígjáték a szabad péntek estékre Mark Waters rendezésében.