Az ítélet: takarítás

Az embereket sok dolog alapján akarják jellemezni (vagy inkább, behatárolható keretek közé szorítani). A tinimagazinok persze rápattannak a témára, úgyhogy reszkessetek srácok! A lelkes pubikorú lányok nem csak az orrméretből, de a szemüveg formájából, a hüvelykujj és a mutatóujj közti távolságból, a ruhamárkából, a kedvenc kajádból is messzemenő következtetéseket vonnak le. (Az eddigi legmorbidabb élményem az volt, mikor a partner óvszerének színéből állapították meg az egyéniségét. Mármint, a partnerét.) Hát, én ma arra a kevésbé váratlan felismerésre tettem szert, hogy az ember szobájából azért mégiscsak helytálló következtetéseket lehet levonni. Például, egy kívülről dizájnos, esztétikus szoba általában egy hasonló gazdára vall. Ha a szoba egy multikulturális atomrobbanásra hasonlít, és a neobarokk csillár mellett minimalista amcsi íróasztal feszít, akkor ott a tulaj nem nagyon tudja eldönteni, hogy mit is akar- vagy túl sokrétegű, vagy inkább, túl bizonytalan. Az én szobámban jelen pillanatban (és ez a pillanat tart pár hónapja) egy szép, kiadós rendetlenség uralkodik. Az a fajta, ahol az alapok még megvannak - a szépen behatárolt helyükön leledzenek, onnan felfelé pedig rétegenként egyre több felesleges holmi helyezkedik el kaotikus rendszerben. Például, a régi jegyzetfüzetek szépen a szekrény alján, aztán felfelé a régi pokemonos matricásalbumoktól haladhatunk a tropára ment walkmanon át az első Valentin-napi (7. óta aszalódó) szárított rózsáig. Lefordítva, valahol a szortírozásra való felesleges lelki szemét alatt rejtőzik az én piciny lelkem. A takarítás szükséges és utálatos dolog (ha külső kényszer, akkor meg értelmetlen). De néha tényleg muszáj, mielőtt fejemre nő a kosz, vagy már nem tudom, hogyan is nézett ki a szobám alaphelyzetben, és a legértékesebb dolgaim is elvesznek benne. Nos, megyek pakolni...

Cím nélkül

Közelednek az ünnepek, itt a karácsony. E mondat elhangzásakor választhatunk a boldog mosoly és a várakozással teli tekintet közül. Hiszen azt feltételezni, hogy a karácsony, mikor a "szeretet melege átjárja a szíveket", valakit nem tölt el boldogsággal, már eleve rémes. Sőt, ha csak fel mered tenni a kérdést magadnak: vajon boldog vagyok? - már elbuktál. De erre a kérdésre sokszor a harsonázó porcelánangyalok, a neonszínű ablakdíszek és az eltépésre ítélt csomagolópapírok kavalkádjában egyszerűen nem jut időnk.

Éppen ezért hanyagoltam el idén a karácsony-mizériát megelőző szokásos bevásárló-körútjaimat. Na persze nem azért, hogy a fentebb említett kérdésen elmélkedhessek, hanem pontosan amiatt, hogy ne kelljen feltennem magamnak. Így talán többet jelent majd az idei karácsony egy újabb családi idillt ábrázoló fotónál a tálalószekrényen.

Gondolatok a gondolatokról

Egyáltalán mi az a gondolat? Fiktív elképzelés, új ötlet, ábránd, saját magunk által alkotott fogalom. A gondolkodás célja tehát mindezek létrehozása. De ez vajon mekkora részben irányítható a gondolatgazdától? Lehet "akarattal" gondolkozni? Hiszen a gondolat létrehozásának akarata is már egy önálló gondolat.
Lehet semmire gondolni, vagy ha nem gondolok semmire, akkor arra gondolok, hogy semmire gondolok? Lehetséges-e, hogy valaki ellentmondjon a saját gondolatainak?
Lehet-e másképpen cselekedni és gondolkozni? A fizikai cselekvés már alapvetően hozzárendel egy agyi folyamatot (ki tudna úgy biciklizni, hogy közben átszellemülve a semmire gondol?). Viszont nem minden gondolatból lesz fizikai cselekvés (a színészek akkor már tinédzserekkel járnának...).
Mikor döntük, a saját gondolatainkat összevetjük másokéval, a sajátunkat a sajátunkkal, aztán meghozzuk a döntést, amiből vagy cselekvés lesz, vagy gondolat marad.
Hányféle dologra lehet egyszerre gondolni? Sokra (a nők pedig még annál is többre). Lehet úgy gondolni valamire, hogy nem érzékeljük? A megérzés olyan gondolat, ami korábban elraktározódott, és a megfelelő időben ugrik elő?
Ha gonosz dologra gondolunk, akkor már a megfogalmazódásakor közreműködünk a rosszakarattal, vagy csak ha már megszilárdul, és akarattá fejlődik? A tartós akarattá vált, megszilárdult, más gondolatokat elnyomó összefüggő gondolatrendszer a rögeszme?

Várom a válaszokat. Ha úgy tetszik, érdekelnek a gondolataitok! =)